Bolhák

2022.05.30.

Kicsi a baj, de csípős

A bolhák az ízeltlábúak törzsébe, azon belül pedig a rovarok osztályába tartozó külső élősködők (ektoparaziták). A kifejlett bolha (Siphonaptera) teste oldalról lapított, szárny nélküli ízeltlábú, szelvényezett testű parazita. Testüket egy igen ellenálló, sötétbarna cuticula borítja, amelyen a különféle fajokra jellemző elrendezésben, változatos jellegű képletek (tüskék, szőrök, fésűszerű képletek) nagy tömege foglal helyet. Szájszerveik szívásra alkalmasak. A legfontosabb fajok a macskabolha (Ctenocephalides felis) és a kutyabolha (Ctenocephalides canis). Mindkettő előfordulhat más állatfajokon is. A macskabolha a legelterjedtebb, ez előfordulhat kutyán, vadászgörényen és nyúlon is.

A kifejlett bolhák megharapják a gazdát és vért szívnak, miközben véralvadást gátló anyagot tartalmazó nyálat fecskendeznek be. A csípéseikkel fájdalmat, súlyos esetben vérszegénységet okozhatnak. Az első vérszívást követően a gazdán párzanak, majd a nőstények nekiállnak petét rakni. Egy nőstény akár napi 50 pete termelésére is képes, egész élete során pedig akár 2000 petét rakhat. A nőstények elsősorban a gazdaállat fészkében, odújában (olykor lakásban, a padló repedéseiben lévő porba vagy szemétbe) rakják le petéiket. A gazdaállatok testére rakott peték is rövid időn belül ide hullanak. A peték tojásdad alakúak, szürkésfehérek, kb. 0,5 mm nagyságúak. A lárvák 2–12 nap múlva kelnek ki, majd 9–15 nap alatt, két vedlés után kokont szőnek maguk köré, és bábozódnak. A bábállapot mintegy 4–14 napig, de olykor akár több hónapig is tarthat. A kokonon belül teljes átváltozással jön létre a kifejlett bolha, és ezt a burkot csak akkor hagyja el, ha érzékeli egy fogékony gazda jelenlétét, ugyanis ha a kikelést követő 24 órában nem tud vért szívni, akkor éhen hal.

A bolhák fejlődése változó ideig tart, melyet több tényező, elsősorban a hőmérséklet, a páratartalom és a szerves hulladékok mennyisége szabja meg. A bábban kialakult kifejlett bolha egy „ébresztő szignálra” vár, akár hónapokon át. Ezek a jelek a következők lehetnek például: a fényintenzitás hirtelen változása, a hőmérséklet emelkedése, légnyomásváltozás, a széndioxidszint emelkedése; mert ezek a lehetséges gazda közelségét jelezhetik.

Bolhaekcéma” – Bolhaallergia

A kifejlett bolhák állandó lakói maradnak az adott állatnak. A táplálkozásuk (vérszívás), mozgásuk, közlekedésük mechanikusan ingerli a bőrt, ennek következtében gyakori a vakaródzás. A csípés helyének nyalogatása, harapdálása is irritálhatja az állat bőrét. Azonban akár egyetlen bolhacsípés is kiválthat a gazdaállatban allergiás reakciót, mert a bolha nyála tartalmaz egy antigént, ami allergiás hiperszenzibilzációt válthat ki, azaz akár néhány óra alatt is olyan látványos tünetek jelenhetnek meg, mint az intenzív vakaródzás következményeként fellépő, akár tenyérnyi nagyságú vörös, meleg, szőrtelen terület (az úgynevezett „hot spot”), melyet az állat állandóan nyalogat, a kutya fájdalmat jelezve harapdál. Többnyire azonban az allergiás reakció elnyúlik, és csak a szőr kihullása után mutatkoznak meg az izzadmányos, gennyes bőrfelületek.

A bolhaallergia tehát akár egyetlen bolhacsípés következtében s kialakulhat, az előbb említett antigén következtében fellépő allergiás hiperszenzibilizáció miatt. Ez súlyosan és nehezen gyógyuló ekcémát okoz.

Bolhaekcéma esetén az érintett bőrfelületet (amennyiben a szőr még nem hullott ki, össze van tapadva, nedves, nyálas, gennyes és piszkos) szabaddá kell tenni az állat bundájának lenyírásával, hogy könnyebben lehessen kezelni, tisztán tartani, és tudjon száradni, levegőzni. Feltétlenül meg kell akadályozni, hogy kedvencünk hozzáférjen az érintett területhez, ne tudja nyalogatni és vakarni, mert ez lassítja a regenerálódási folyamatot, sőt felülfertőzheti a beteg bőrt. Ezért ilyenkor gallér használata javasolt.

Nagyon fontos, hogy a tünetek megjelenésének kezdetén forduljunk állatorvoshoz, mert később a bőrfelület egyre nagyobb része lesz érintett, és minél idültebb az állat állapota, annál hosszadalmasabb lesz a kezelés is. A bolhaallergia megfelelő kezelés nélkül nem gyógyul. A kezeletlen betegség következtében az állaton egyre nagyobb foltokban fog hiányozni a szőr, a bőrön vaskos ráncok képződhetnek, és a bőr el is szürkülhet.

Galandféreg

A bolha, mint utazási ügynök

A bolhák nemcsak vérszívással nyugtalanítják az állatokat, hanem különféle kórokozókat is terjeszthetnek. Az egyik leggyakoribb az uborkamag alakú galandféreg, melynek a fejlődésében a bolha tölti be a köztigazda szerepét (ami azt jelenti, hogy feltétlenül szükséges a féreg fejlődéséhez).

Ezért nagyon fontos, hogy a kutyánk bolha elleni kezelésekor külön figyelmet fordítsunk a féreghajátásra is, hogy elkerüljük a későbbi súlyosabb betegségeket.

A galandféreg egy belső élősködő (endoparazita). Két fajtáját ismerjük, a sima- és a horgasfejű galandférget. Világszerte előforduló betegségnek számít. A kifejlett példányaik a gerinces, végleges gazda bélcsatornájában; ezzel szemben a lárvák a köztigazdában (például ízeltlábúak, bolha, vagy gerincesek), a bélcsatornán kívül élősködnek.

A kifejlett galandféreg teste három fő részből áll: fej, nyak, ízelt test. A féreg lapos (petékkel teli) ízekből áll, amelyek leszakadva, a külvilágra kerülve fertőzik a köztigazdákat. A köztigazda lehet:

  • rágcsáló,
  • bolha,
  • madár,
  • ember.

A galandféreg már az 1–1,5 hónapos kiskutyákban is előfordulhat. Az úgynevezett uborkamag alakú galandféreg fejlődéséhez szükséges köztigazda a bolha, amely kis túlzással csaknem a „természetes társa” a kutyának és a macskának is. A fertőzött kutya bélsarával a külvilágra kerülő, petéket tartalmazó, „uborkamagra” hasonlító, rizsszem nagyságú féreg-ízeket a szintén ott lévő bolhalárvák felveszik (megeszik), és bennük alakul ki a galandférgek fertőző lárvája. A féreg-ízek esetenként maguk is képesek kivándorolni a végbél környékére, ami ott viszketést okozhat. Ennek jele lehet az úgynevezett „szánkázás”, vagyis a kutya a hátsó lábait előre nyújtva, a fenekén ülve, elülső lábaival húzza magát.

A galandféreggel való fertőződés, visszafertőződés megtörténhet akkor is, amikor a kutya bolhászkodás közben szétrágott bolha lenyelésével fertőződik meg, így a ciklus újra elkezdődik, előröl. Mi emberek is megfertőződhetünk, mégpedig úgy, hogy a kutya simogatása közben, annak szőrzetén lévő szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kezünkre kerülnek (nagyon fontos, hogy mindig alaposan mossunk kezet), onnan pedig a szájba juthatnak. Ezek a férgek az emberben is ki tudnak fejlődni (ezért hívjuk zoonozisnak) és gyomor- vagy bélpanaszokat, esetleg idegrendszeri tüneteket okozhatnak.

Az állatorvosok, állatpatikusok és állatorvosi asszisztensek is kihangsúlyozzák, hogy a kutyákat negyedévente ajánlott féreghajtóval kezelni. Amennyiben bizonytalanok vagyunk, hogy milyen féreghajtót alkalmazzunk, nyugodtan kérjük ki állatorvosunk véleményét.

Az állatvédelem általános és jogi vonatkozásai
Vadak között szabadon