Veszettség

Egy olyan betegségről beszélünk a veszettség kapcsán, ami ellen mind a mai napig küzd az emberiség. Fertőzés esetén halálos kimenetelű a lefolyása a kisállatainknál, de embert ért fertőzés esetében is záros határidőn belül el kell kezdeni a kezelést! Emberre és állatra egyaránt veszélyes.

Amit a veszettségről tudni érdemes

A probléma nem mai keletű, ugyanis már 5 000 évvel ezelőtti krónikákban is leírták a tüneteit az állaton, emberen egyaránt. A korabeli írásokban Homérosz, Arisztotelész, Galenus és Hippokratész is említést tesz róla. Mivel okát nem ismerték, védekezni nem tudtak ellenne, a legrettegettebb betegségek közé tartozott. Úgy tartották, hogy a veszettség magától is kialakulhat, ha például a kutyát mostoha körülmények között tartják, vagy csak egyszerűen nagyon ráijesztenek. Ez a babona néhol még ma is él.

Louis Pasteur kutatásai nyomán vált ismertté a vírus (1881). Ő hozta létre az első oltóanyagot is, melyet 1885. július 6-án próbáltak ki először emberen. Azóta megismerték szerkezetét, tulajdonságait. A világ számos kutatóját foglalkoztatta, hogyan lehetne a veszettségtől véglegesen megszabadulni. Ennek köszönhetően ma már igen jó oltóanyagot tudnak készíteni a betegség megelőzésére. Azonban még napjainkban is évente mintegy 25 000 ember hal meg veszettség miatt.

Századunk elejéig Európában főleg a települési veszettség volt ismeretes, melyet főként a kóborló ebek terjesztettek. A 30-as években bevezetett szigorú ebrendtartás és kötelező védőoltás eredményeként hazánk az évtized végére (a világon elsőként) megszabadult a veszettségtől.

Leszögezhetjük, hogy a veszettség világszerte előfordul, de egyre több ország, főleg szigetországok válnak mentessé. Ez köszönhető az egyre szigorodó szabályozásnak a ki- és beutazások, illetve a szállítmányozás kapcsán. Vannak országok, ahova, ha kedvencünkkel szeretnénk utazni, nagyon komoly karanténszabályok állhatnak utunkba, vagy olyan orvosi igazolásokkal kell rendelkeznünk a hatósági állatorvostól, amely igazolja kedvencünk egészséges, oltott, chipezett mivoltát. Csak így teszik lehetővé a beutazást és ott-tartózkodást. (Fontos, hogy ne az utazás időpontja előtt 2 nappal kezdjük el intézni kisállatunk igazolásainak beszerzését, mert vannak vizsgálatok, amelyeket vérből kell elvégezni, és itt akár 1 hetes átfutási időről is beszélhetünk. CSAK ez után teheti meg az állatorvos, hogy igazolja a kisállatútlevélben, hogy utazhat kedvencünk.)

Hazánkban az esetek túlnyomó többségében a vörös rókák a terjesztők. A háziállatok fertőzése mindenkor rókával való érintkezésre vezethető vissza, de előfordult már megbetegedés borz, vadmacska, őz és szarvas esetében is.

Nem kizárt, hogy más emlősállat is hordozhatja a betegséget. Ugyanis az USA-ban a szkunk, a mungó és a mókus is komoly szerepet játszik a vírus terjesztésében. Közép- és Dél-Amerikában viszont a vérszívó denevérek okoznak nagy veszteségeket a szarvasmarha- és lóállományban a fertőzés terjesztésével. A denevérekkel kapcsolatban kiderült, hogy a fertőzött denevérek barlangjainak levegőjében is megtalálható a vírus, így itt szájon át is fertőzhet.

A természetjárók számára feltétlenül szükséges az óvatosságra való figyelmeztetés. Az ember természetes állatszeretete gyakran elhomályosítja a szükséges veszélyérzetünket, amelynek a szokatlanul – sokszor meglepően barátságosan – viselkedő állatok észlelésekor kellene kialakulnia. A veszettség legfontosabb tünete, hogy az állat addig megszokott viselkedése megváltozik. A vadon élő állatok rendszerint elvesztik óvatosságukat, „szelíddé” válnak. Ez a szelídség azonban az ember számára életveszélyt jelent! A róka félénk állat, a turista csak ritkán, véletlenül pillanthatja meg. Egészséges rókát nem lehet gépkocsival elütni. Emberközelbe, autó elé csak a beteg állat kerül, és a betegség legtöbbször veszettség. De ugyanígy sokan nem gondolnak arra, hogy az embert beváró őz viselkedése is a veszettség következtében változott meg.

Fontos, hogy a szabadban talált, elhullott vadállathoz soha ne nyúljunk, és a kutyánkat se engedjük a közelébe!
Ilyenkor feltétlenül értesítsük a helyi hatósági állatorvost,

vagy hívjuk a NÉBIH Veszettségmentesítési program Zöldszámát: 06 80 263 244 ! (http://www.veszettsegmentesites.hu/)

Mi a veszettség?

A veszettség kórokozója egy RNS (ribonukleinsav) vírus, a lyssa (ejtsd: lissza) víruscsalád egyik tagja, amely az idegrendszert támadja meg. A veszettség egy úgynevezett zoonozis vírus, amely a nem fajspecifikus, állatról emberre és viszont terjedő fertőző betegségeket összefoglaló neve. Több néven is ismert: Veszettség, Lyssa, Rabies.

A veszettség a legnagyobb jelentőségű vírusos eredetű idegrendszeri megbetegedés, mely minden emlősállatra és az emberre is halálos kimenetelű.

A veszettséget a fertőzött állatok terjesztik, leggyakrabban harapás útján. Ennek során az állat nyálával kerülnek a vírusok az okozott sebbe, ahol elszaporodnak, és az idegrendszert támadják meg. Jó tudni, hogy a veszettség jeleinek kialakulása előtt 5 nappal már a fertőzött állat nyálában jelen lehet a vírus, tehát a még egészségesnek látszó állat is terjesztheti a betegséget. A harapást, fertőzést követően hosszabb-rövidebb lappangási idő következik. Ennek hossza attól függ, hogy a test melyik részén történt a harapás. Minél közelebb van a fejhez a sérülés, annál rövidebb. Leggyakrabban 2–3 hét alatt alakulnak ki a tünetek, de előfordulhat, hogy fél évig is elhúzódik. A harapás után a vírus 5–7 napig egy helyben marad, és csak utána jut fel lassan az idegek mentén az agyvelőbe. Ennek azért van jelentősége, mert veszett állat harapását követően – az idegrendszeri tünetek megjelenése előtt – még van mód az emberek védőoltására (posztinfekciós oltás).
A kórkép nagyfokú, emberre és állatra való veszélyességére tekintettel az ellene történő védekezés pontosan szabályozott, és ezen szabályok egy része a kutyatulajdonosokra nézve is kötelességeket ír elő. Ezek az alábbiak:

  • a kutyák veszettség elleni oltása évente kötelező (nem az orvos zsebét „tömöd” ezzel, hanem Magyarország járványügyi helyzetének javítása érdekében cselekszel). Azt ezt igazoló, sorszámozott oltási könyvet vagy állatútlevelet gondosan meg kell őrizni (állataink számára ez a személyi).
  • az oltási könyvben (állatútlevélben) a veszettség elleni oltás beadásakor a következőket kell bejegyezni:
    • oltóanyag neve
    • oltóanyag sorszáma vagy gyártási száma (ez általában rajta van a matricán)
    • egy hologramos matrica, amely érvényesíti a veszettség elleni oltást (ez bizonyítja, hogy az oltás hivatalos)
    • az állatorvosi kamara által, az állatorvos részére kiadott sorszámozott pecsét lenyomata, mely tartalmazza az orvos nevét és sorszámát
    • az állatorvos aláírását.
  • kutya, illetve más állat (pl. macska, görény, vadállat) harapása esetén a seb ellátása, és az esetleges szükséges oltások elvégzése érdekében fel kell keresni a háziorvost.

A fertőzött állatnál a legelső és legjellemzőbb tünet, hogy megváltozik a viselkedése. A kutyák gyakran különböző tárgyakat rágnak és nyelnek le, ezt követően nyelési nehézségek lépnek fel. Az állat szomjas, mégis kerüli a vizet, hangja rekedt lesz. Később fokozottan nyugtalanná válik. A megkötözött állat a láncait rágja, tépi, a szabadon engedett pedig akár napi tíz kilométert is fut cél nélkül. Hangtalanul támad állatra, emberre. Ilyenkor alakul ki a széttérő kancsalság, mely furcsa, vad tekintet kölcsönöz az állat számára. Ezt egy levertségi állapot követi, majd a betegség végső stádiumában lógó álkapocs, bő nyálfolyás, végül a hátsó lábaktól kiinduló, fokozatos bénulás következik be. A teljes bénulás beálltakor (a betegség 5–8. napján, ritkán 10–15. napon) az állat elhullik.

A veszettség emberre és állatra nézve is gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű. A védekezés egyetlen módja a védőoltás. Állatoknál az ismert megelőző védőoltás rendszeres elvégzésére rendelet kötelezi az állattartókat. Embernél ismeretlen, vagy védőoltással nem rendelkező állat harapása esetén kell alkalmazni. Ilyen esetben haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Az oltással rendelkező állat esetén az oltási bizonyítványt az állat gazdájának be kell mutatnia.

Érdekességként említenénk néhány nem is olyan régi esetet:

2017 márciusában találtak egy veszett rókát a Szerencs melletti Bekecsen. A rókán látható volt, hogy nem egészséges: imbolygó volt a mozgása, sérültnek tűnt a lába és hagyta magát néhány lépésre megközelíteni – közli a NÉBIH. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal debreceni laboratóriuma megerősítette a veszettség gyanúját. Az eset mintegy 5 kilométerre történt attól a helytől, ahol tavaly februárban találták meg egy másik róka tetemét, melyből a laboratóriumi vizsgálat szintén kimutatta a vírust. Az érintett térségben 90 napos ebzárlatot rendelt el az illetékes állategészségügyi hatóság.

2013 szeptemberében Kecskemét mellett rendellenesen viselkedő rókát lőttek ki, melynek diagnosztikai vizsgálata során veszettséget állapítottak meg. Később kiderült, hogy ez egy hazai maradványgócból indult ki. Ezt az esetet egy decemberben elhullott marhatetem követte, melyben szintén diagnosztizálták a vírust.
Ezt követte a NÉBIH által megszervezett gócvakcinázás.

Környező országok

Nézzük meg, hogy a környező országokban mekkora a regisztrált fertőzések száma, és eközben nálunk mit mutat a térkép.

Az Európai Unió egységes jogszabályai következtében az unió területén a veszettség visszaszorult, alig akad néhány regisztrált eset. Azonban itt is vannak eltérések.

Németország (hiszen mindig az osztrák és német testvéreinket emlegetjük a fórumokon és közösségi oldalakon, példaként állítva őket…) 2008-tól hivatalosan is mentes a veszettség vírusától, ám ettől függetlenül háromévente be kell oltani a kutyákat veszettség ellen, amennyiben a kutya nem hagyja el az országot (ha elhagyja, akkor évente). Németország környezetében nincs regisztrált veszettséges megbetegedés.

Spanyolországban viszont évente kötelező oltani a kutyát, a macskát, sőt a vadászgörényeket is, az Észak-Afrikából beáramló, „importált” állatok miatt.

Franciaország 2001. április 30-án lett veszettségmentessé nyilvánítva. Így ott sem kötelező a védőoltás, kivéve bizonyos eseteket (külföldiek által látogatott turisztikai intézményekben való vendégeskedés házikedvenccel, vagy külföldi út), de ettől függetlenül a francia állatorvosi rendelők oldalait böngészve azt látjuk, hogy az orvosok továbbra is ajánlják az oltások beadatását kutyának, macskának és vadászgörénynek is, hivatkozva a vadállomány vándorlására. Ami érthető, tekintetbe véve, hogy alsó szomszédjuknál, Spanyolországban továbbra is vannak regisztrált esetek.

Az alábbi térkép a 2011 és 2014 között regisztrált eseteket mutatja hazánkban és környezetünkben:

A következő térkép sokkal frissebb adatokat mutat, ugyanis a 2014–2016-os statisztikát mutatja:

Úgy is mondhatnánk, hogy kicsiny hazánk a gát, amely felfogja a veszettség vírusának terjedését, ezért kell évente oltani a kutyákat. Sokan elfelejtik, de a macskák döntő többsége szintúgy kijár, és míg a kutyánkra figyelünk, magunkhoz hívjuk, tudjuk, merre jár, addig a macskák esetében erről fogalmunk sincs (ha csak valaki nem tesz rá nyomkövetőt). Sokkal valószínűbb tehát, hogy találkozik egy vadállattal, éppen ezért a macskák oltása sem elhanyagolandó a cicák és környezetük egészsége érdekében.

Akit hivatalos oldalról is érdekel a téma, a NÉBIH létrehozott egy honlapot, ami speciálisan és kizárólag a veszettséggel foglalkozik: http://www.veszettsegmentesites.hu/

Azok számára pedig, akik egy könyv olvasásához hasonlóan a cikk végére lapoztak, és nincs „kedvük” végigolvasni a hasznos információkat tartalmazó sorokat, vagy gyermeküknek (szülői felügyelet mellet) szeretnének okulásként érthető információt szolgáltatni, javaslom a Zállatorvos veszettségről szóló videóját:
https://youtu.be/1Yt8DHUIwms?list=PLDSqDaWRP13DQQvyoV1NDND07E8pZhMnd

A cikkekhez az alábbi tudományos forrásokat használtam fel:

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/veszett.htm

http://mta-aoti.hu/sites/default/files/pictures/allatov_tudbiz/mta_beszamolo/2013_40_virologia.pdf

A velünk élő kutya az állatorvos szemével. Szerkesztette: Dr. Diószegi Zoltán

Deim-Fekete-Jakab-Szilágyi-Temesfői-Thuróczy – Kutyaegészségtan

http://www.who-rabies-bulletin.org