Gólyák és fecskék az áprilisi télben

Mindannyian szembesültünk a múlt héten a magyarországi időjárás változékonyságával. Amikor az ember arra ébred, hogy havazik, miközben az erkélyén már érik az eper, az kicsit szürreális élmény. A kutyának sem volt kedve kimenni ebbe az időbe, de azért hősiesen megoldottuk; megsétáltattuk őket és még dolgozni is bementünk, dacolva a hóval, a jéggel és a fagyos széllel.

Abba viszont kevesen gondolnak bele, hogy a hazaérkezett gólyáink és fecskéink komolyan fagyoskodnak, ráadásul már jócskán benne vannak a hazai költőmadaraink is a költési időszakban. A madármentők folyamatosan mentenek, a telefonjuk állandóan csörög. Hol egy fecskecsalád szorul átmeneti otthonra a hideg miatt, hol egy fészekaljnyi rigó fiókát kell menteni, mert a viharos szél lesodorta a fáról a fészküket. A gólyák nem mennek el élelmet keresni (nem is igazán találnának a hó alatt), nehogy a fészekben lévő tojásaik kihűljenek.

Kérünk minden kedves állatbarátot, hogy aki bajba jutott madarat talál, legyen az fecske, gólya, rigó, vörösbegy… stb., az jelezze a madármentéssel foglalkozó szakembereknek, hiszen a fiókaállomány már így is komolyan megtizedelődött.

Madármentő Állomás Mályi +36 30 689 2727
www.mteweb.hu

Fióka és Madármentés +36 70 605 2252

Ki ne ismerné a fehér gólyát, ezt a nagytestű és felséges, elterjedési területén általánosan ismert madarat? Népi elnevezései a gilice, cakó (czakó), koszta, gagó és az eszterág. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben „Az év madarává” választotta. Európában és Ázsiában elterjedt, de élőhelyein egyre fogyatkozó madárfaj, sokak a vonulás során a magasfeszültségű kábeleknek esnek áldozatul, de vannak, akiket lelőnek. Tollazata nagyrészt fehér, de szárnyainak végeit fekete tollak borítják. Lábai hosszúak és vörösek, csőre szintén hosszú, hegyes és piros. Ragadozó madár és sokféle fajt fogyaszt; zsákmányol rovarokat, halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb emlősöket és madarakat is. A tojó rendszerint négy tojást rak, melyek 33–34 nap múlva kelnek ki, ez a mostani szélsőséges időjárás miatt elcsúszhat. A szülők felváltva kotlanak és mindketten táplálják fiókáikat. A kölyök gólyák 58–64 napos korukban repülnek ki, ezután a szülők még 7-20 napig etetik őket.

A fecskét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1982-ben, 1983-ban és 2010-ben „Az év madaraivá” választotta. A fecskék más néven a “szabadság madara”-i. Ezt a nevet annak köszönhetik, hogy nem lehet őket fogságban tartani. Ha mégis elfogják őket, nem szaporodnak tovább, éppen ezért nagyon fontos, hogy visszatérjen a tavasz, mert a most mentett fecskék fogságban nem érzik jól magukat és nem fognak költeni. Ennek következtében az amúgy is csökkenő populációjuk újabb létszámcsökkenést fog szenvedni. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak, ahol kedvezően meleg van nem csak számukra, de a táplálékul szolgáló repülő rovarok számára is. Természetes élőhelyeik a nyitott területek, gyepek, nyílt erdők, szavannák, mocsarak, mangrovék és cserjések. Testük karcsú és áramvonalas. Hosszú, hegyes szárnyukkal gyorsan és fordulékonyan repülnek. Ki ne gyönyörködött volna már nyáron, a Balaton parton elnyúlva a fecskék kecses légitáncában? Amikor a rövid lesimuló tollazatukon megcsillan a nap, mely sokszor fémfényűen verődik vissza. Szájuk nagy és széles, csőrük kicsi, háromszög alakú. Lábaik rövidek és gyengék. A fajok többsége vonuló. Egyes fajaik művészi fészket építenek sárból, mások a homokos partoldalakba vájnak fészekodút, de harkályok elhagyott odúit is használják.